Vigyázat felnőtt tartalom!

Göthös a család. Negyedik éjjel nem alszunk semmit. Vagy én ugatok fulladásig, vagy a Fater adja elő ugyan ezt és most már a Lenó is bekapcsolódott a szomszéd szobából.

Már egészen kezdünk hozzászokni az alvás-deficithez. Sőt ez a kis közjáték remek alkalom volt arra, hogy kiderüljön a gyerek tökéletesen működik alvás nélkül is. Mi már totál zombik vagyunk, azt sem tudjuk merre állunk arccal, Ő meg 10 perc “alvással” simán végignyargalja a napot.

Lassan kezdünk ön- és közveszélyessé válni. Gábi állva elalszik az órái alatt, én meg kétszer padkáztam le a budai alsó-rakpartot hazafelé. (Arról nem is beszélve, hogy tegnap azon kaptam magam, hogy a vízforralót próbálom begyömöszölni a mikróba, de ezt  nyilvánosság előtt nem vállalom… )

És ha ez még nem lenne elég, tegnap hajnalban szokásunkhoz híven sikerült feltennünk  arra a bizonyos  I-re a pontot.

Két fuldoklás között hajnali kettő tájban karikás szemekkel támolyogtam át a Lenóhoz a szokásos ellenőrző kőrútra. Ez már önmagában sem egyszerű mutatvány mifelénk, mert ugye villanyt kapcsolni nem lehet (ez a gyerek úgy alszik, mint valami paranoid Indián), a kutyák meg természetesen teljes terjedelmükben a rajt és a cél között éderelnek. Namármost a kukk sötétben elég nehéz különbséget tenni a padló mintázata, a szőrös kutyaszőnyeg és maga a kutya között. Főleg ha kettő van mindegyikből. (Kivéve a mintából, abból hál’ Istennek még több.) Az átkelés világosban úgy nézhet ki, mintha a gátfutó néha átugrana egy-egy láthatatlan gátat is. Emeled a lábad a nyakadig ha kell ha nem na.

Mire az egyik seggét végre arrébbszuszakoltam a térelválasztó-ajtóval és minden igyekezetem ellenére átestem a másikon örültem, hogy biztos talajt fogott a lában, és nem zúztam be  ajtóstul meg tokostul az aznap épített megablocks (gyakorló szülők előnyben) garázsba.  Még egy kicsit elégedett is voltam magammal, hogy életben eljutottam a nem egész kettő méter hosszú előszoba végére. Földöntúli boldogságom pontosan addig tartott, amíg földet nem ért a másik lábam…

(Figyelem felnőtt tartalom következik!)

Egy adag darabos hányás  kellős közepébe.

A következő kérdésem arra vonatkozna, hogy éjszaka szoktatok-e papucsot viselni?

Szóval festem a képet: ott állok egyik lábam a kutyán, a másik a cuccban és még csak el sem engedhettem egy kiadós “aztabüdöskurvafaszba” csatakiáltást úgy tüdőből, mert ugye fél méterre aludt Tőlem Winnetou maga. (És valljuk be ha választani kell egy éjszaka nem alvó gyerek vagy a pőre vukk között, akkor önként belelépek a másik lábammal is, de magas térdemeléses metál-terpeszt is ugrom és még mosolygok is hozzá, ha ezen múlik a békesség.)

Sziszegtem valami “bazmegfaterbehánytakakutyák” félét, az orrom alatt, ami nagyon jól sikerülhetett, mert Gábi megérezve a zsigereiben a helyzet súlyát vigyázzba vágta magát és jött takarítani. (Aki esetleg nem tudná Horváthéknál a családi leosztás az, hogy én takarítok minden humanoid után, ő viszont szó nélkül ganajozza a kutyákat.) Arról nem is beszélve, hogy ha hányást látok, először én is ráküldöm a saját adagomat, aztán jöhet bármi más.

Így történhetett, hogy hajnali kettőkor a holdvilág fényénél Gábi a padlót sikálta, én meg a talpamat miközben felválltva öklendeztünk …

És akkor azt még el sem meséltem, hogy tegnap hogyan hánytam a csapba, de ezt majd máskor. :D

A fentiek tükrében a jelenlegi  mérleg: ajándék van, antibiotikum van,  hangulat is van, csak kevéssé Karácsonyi.

Arról már nem is beszélve, hogy idén is sikerült minden erőfeszítésünk ellenére odáig halogatni a dolgokat amíg ökölre kell menni a fosanban az utolsó ronda masniért is.

 

This entry was posted on szerda, december 19th, 2012 at 22:44 and is filed under Nincs kategorizálva. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.