One more Zigi Gabikám

Két hete meg mertem volna esküdni, hogy gyerek rúg a hasamban.

Először simán elhessegettem a gondolatot, hogy biztosan csak ilyen spontán  idegrángás. Tudjátok! Pont olyan érzés volt, mint amikor a szemed ugrál akaratlanul, és meg vagy győződve, hogy mindenki látja és totál idiótának néz. Pont ilyen volt, csak a hasamban. Folyamatosan azt figyeltem, hogy kívülről vajon látszik-e. Az volt benne az igazán ijesztő, hogy hasonlót nem éreztem sem a terhesség előtt, sem pedig az azóta eltelt egy évben. Csak amikor a Lenó rúgott.

Rendesen beszartam, különösen a miatt, mert a szoptatás alatt szedhető fogamzásgátló miatt volt, hogy két hétig egyfolytában véreztem, de olyan is, hogy egy hónapig egyáltalán nem. Egyszer láttam valamelyik csatornán a “Nem tudtam, hogy terhes vagyok” című műsort, ami kb. erről szól. Nulla hízás, sima vérzés, aztán hipp-hopp nem gyomorrontás, hanem terhes vagy öcsém. (Ahogy Gábi mondaná: “Ezt már nem szarod ki anyukám.”)

Na most az van, hogy imádjuk a gyerekünket, meg egymást, meg az életünket meg ecetera ecetera, de ez a rózsaszín köd valószínűleg éppen addig a pillanatig tartana, amíg gyors egymásutánban nem jönne még egy pulya. Másfél év korkülönbséggel… Ennek a gondolatnak a reális lehetőségétől én is frászt kaptam, de Gábi reakcióját el sem mertem képzelni. (Szerintem hamarabb vetné magát alá egy teljes testgyantázásnak – vagy csinálná maga önként házilag – minthogy újra mellszívóval keljen/feküdjön.)

De a tünetek csak nem múltak. Már egy hete napi többszöri rendszerességgel produkálta a hasam a jelenséget, amikor előálltam vele Gábinál. Nyilván minden normális férfi első reakciója, hogy öö… ööö… öööö… szeded a gyógyszert, nem? És amikor erre a válaszra a persze, tudod hogy igen, akkor kifújják a levegőt, összemennek 10 centit és nyugtázzák, hogy akkor nem lehet semmi gáz. (Az igazsághoz tényleg hozzá tartozik, hogy mióta megszületett a Lenó olyan becsületesen szedem a bogyót, mint soha előtte.)

Az ő nyugodtsága rám is hatott, de a rúgások – vagy mik – csak nem múltak. Már anyunak meg a tesómnak is elmeséltem az egészet, akik szintén nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a dolognak. Bár az is igaz, hogy saját életükből nem tudtak rá magyarázattal szolgálni. (Nekik is csak a szemük ráng. Pff. Legalább tudom hogy azt honnan örököltem.)

Egy napfényes kedd délután aztán miután csak nem hagytam abba a picsogást Gábi – gyerekestől – elráncigált a Tecsóba és bezavart a gyógyszertárba terhességi tesztért. Gondoltam hazavisszük, aztán majd otthon megcsináljuk meghitt környezetben, de valószínűleg ekkorra már annyira ráhoztam a frászt, hogy helyben bezavart a budiba megcsinálni. Namost azt az idillt azért nehéz visszaadni, mikor anya a nyilvános fajanszra belibben dobozkával a kezében a használati utasítást silabizálva, amíg apa kényszeredett mosollyal az arcán gyerekestül odakint várakozik.

Újra tininek éreztem magam, amikor kibontottam a tesztet, hogy megcsináljam. Akkor meg simán buta picsának, amikor rájöttem, hogy pipettás, amihez minimum egy pohár kell, mert lepisilni ugye nem lehet. Felöltöz, kínaihoz kicsattog, poharat lejmol. Budiba vissza. Hát gyerekek! Maradjunk annyiban, hogy terhességi teszt 1600,- Ft; kínaiban a pohár 20,- Ft, az érzés, amikor anyaként, két diplomával, férjezetten a pohárba pisilsz a Tecsóban: megfizethetetlen.

Persze negatív lett. Utánaolvastam a neten (Vajon előtte miért nem?) És rajtam kívül más elmebetegek is produkáltak már hasonló tüneteket. Mondjuk ehogy a szövegkörnyzetből kivettem azért, mert már annyira szerették volna, hogy gyerekük legyen.

Hát nálunk nem lesz hugi. Sem öcsi.

Mégis tudjátok mi a legfurcsább az egészben? Mire kiderült az eredmény már nem tudtam eldönteni, hogy biztos nem sajnálom-e egy kicsikét… Még le is ellenőriztem a cuccot egy fél óra múlva.

 

This entry was posted on kedd, augusztus 28th, 2012 at 21:07 and is filed under Mami, Papi, Zigi. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.