Olimpia és Himbilimbi, avagy mi lenne ha

Olimpia lázban ég a család, amit szegény Bandita szív meg, mert egy hete csak az élő közvetítések szünetében stopperrel járunk játszóra, vásárolni, vagy bárhova.

Alapvetően nem vagyok híve a gyerek tévéztetésének, de ugye a sportra való nevelést nem lehet elég korán kezdeni, a kivétel meg erősíti a szabályt ugye, úgyhogy gáz, nem gáz non stop megy az M1. (Én már vizionálom, hogy sápadt a gyerek, de Gábi szerint csak a lelkiismeretem szólaltatja meg a nagy magyar anya énemet.)

Persze az, hogy mi élvezzük a tévézést (soha nem szerettem még ennyire GYED-en lenni. :)  ), nem jelenti azt, hogy Őméltóságának is éppen a televízióval ellátott helyiségben szottyan kedve tartózkodni. Kemény erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a tv előtt tartsuk.   (Remélem nem jön ránk a gyámhivatal.) Lenó ugyanis válogat a sportágak között.  Imádja például a vívást (meg tőrözést, meg minden effélét) . Ezt Apával úgy szokták nézni, hogy felállnak és megküzdenek a nem létező ellenféllel tis-tis-t kiabálva fennhangon. Ezen kívül ma hangosan hahotázott a szinkronúszókon, különös tekintettel arra a részre, amikor 16 láb meredt az ég felé a víz felszínén. (És még észre sem vette az orrukban a klipszet.)

Ha már a gyerek érdeklődési körénél tartunk nem hagyhatom ki hogy megosszam Veletek, hogy a fiam hogy is mondjam… (bocs Gábi)

Szóval a Lenó észrevette az apja ő… pélóját na.

A gyerek szabályosan stíröli a cuccost, mutogat, sikongat és egyértelmű jelét adja annak, hogy ellenállhatatlan vágyat érez a megszerzésére. Tegnap történt, hogy  Gábi zuhanyzás előtt borotválkozott, a gyerek meglátta a félszemű kígyót és kísérletet tett a megszerzésére. Amikor leszereltük a támadást (Mert hát mégsem engedhetjük meg, hogy megfogdossa, mert az milyen már, arról nem beszélve, hogy azt mindenki tudja, hogy mi egy magára valamit adó egyéves első dolga ha megkaparint valamit…) olyan hisztit csapott, hogy nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk. (Szakadtunk a röhögéstől.)

Jobb híján szegény Gábi (aki egyébként eddig  nem vetette meg itthon a szellőztetős lengetést), újabban kénytelen gatyát venni.

Szóval összegezve a héten belegondoltam, hogy ha belelátna a hatóság  Horváthék életébe és elkapná a szitut ahogy az egy éves a tv előtt penészvirág színnel az apja farka után hisztériázik…

Hát minimum necces.

 

 

This entry was posted on csütörtök, augusztus 9th, 2012 at 21:06 and is filed under Nincs kategorizálva, Zigi. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.