Február – all in one

Nagyon gyorsan írnom kell valamit több okból is. Az egyik az, hogy eltelik a február egyetlen poszt nélkül, a másik, hogy Banditának holnap (február 28-án) lesz a MÁSFELEDIK születésnapja.

Azt még nem igazán találtam ki, hogy ezt a jeles eseményt valóban megtartjuk-e, és ha igen miként fogjuk megjeleníteni a tortán, mindenesetre itt azért mindenképpen szerettem volna említést tenni róla.

A február – mint mindig – úgy ment, ahogy jött. Gyorsan. Sok újdonságot nem is hozott, nem is vitt magával. Illetve mégis, hatalmas bánatomra bezárt a Városligeti Műjégpálya, ahova juhhé! végre tudtunk járni, és az utolsó két alkalommal még a Lenó is élvezte. Jövőre (ha komolyabb iramra kapcsol a lábnövése) már akár egyélűre is be merek vele nevezni. Az lesz ám a vagány. Persze gyanítom közel egy év kihagyás után újrakezdhetjük az egészet az alapoktól. (Ez nálunk egészen pontosan azt jelenti, hogy Lenó nem ordít a kesztyű, illetve a bukósisak felhelyezésekor.) A “szerencsétlen gyerek, akit az anyja kivonszol idejekorán a jégre, mert neki hiányzik a korcsolyázás” műsorszámával egyébként számtalan rajongót szerzett, én meg kaptam a megjegyzéseket, meg a szúrós pillantásokat. Mindenesetrea z utolsó videók engem igazolnak, mondhatnám mindenki bekaphatja tehet egy szívességet (de nem mondom, mert túl sok kritika ért, hogy trágár?? a blog).

Mostanság egyébként annyi még az újdonság mifelénk, hogy a Nagyúr maga nem hajlandó megenni semmit. Na persze a semmibe nem tartozik bele a “soki” és a “Dömi” illetve a “göjögjohu” (Csokoládé bármilyen formátumban, dörmi, a szintén csokoládés piskóta, illetve a kekszes görög joghurt, ami természetesen 4-szer annyiba kerül, mint bármelyik másik társa.) Ezeken kívül ha jobb kedvében van, hajlandó befogadni a húslevest, a halrudacskát, a sültkrumplit és nagy ritkán a rántott húst is.  Természetesen ezeket is szigorúan csak a létfenntartáshoz szükséges mennyiségben. Itthon egyéb főtt kaja, gyümölcs/zöldség zéró.

Aztán átmegyünk anyukámhoz, ahol két pofára tömi a pörköltet, a milánóit, a főzeléket (és mielőtt rávágnátok, hogy nyilván szarul főzök) a banánt, meg az almát. Ki érti ezt? Biztos a XI. kerületi vidéki levegő az oka. :D

This entry was posted on szerda, február 27th, 2013 at 14:04 and is filed under Nincs kategorizálva. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.